Ferrante Az Elveszett Gyermek
Tulajdonképpen csak most ismertem fel – most, hogy befejeztem a Nápolyi regények utolsó kötetét, Az elveszett gyerek történeté t, amit a két ünnep közé tartogattam, hogy teljes nyugalomban, egy szuszra tudjam befalni. Ahhoz vagyunk szoktatva, hogy az irodalmi nyelv emelkedettebb, gazdagabb, mint a hétköznapi, a történetek szerkezete pedig egy mesteri konstrukció, ami formát és egyben értelmet ad mindannak, amit a saját életünkben ködösen és homályosan látunk, vagy egyáltalán nem látunk át. Ami a nyelvében nem hordoz zeneiséget, plusz tartalmat, és ami nem kicsiszolt, kiművelt, az nem irodalmi – ebben nőttünk fel. Persze vannak kivételek és kísérletek ennek a hagyománynak a megtörésére, de Ferrante nem ilyen végletes, nem akart semmivel szándékosan szembemenni, sem valami teljesen újat feltalálni – őt csak az igazságkeresés hajtotta. Egyszerűen meg akart érteni valamit, amit nem tudott addig – ehhez kellett segítségül hívnia az írást, és ehhez kellett minden olyan eszközt levetnie, amit a mesterség adott a kezébe, és helyette azokhoz a részletekhez is ragaszkodni, amik nem passzolnak a képbe, vagy nem vezetnek sehová, hogy a végén is csak álljunk a big picture előtt értetlenül, mert ilyen az élet.
Ferrante az elveszett gyermek b
Szeretem kérdésfelvetéssel kezdeni a cikkeimet. Egy jó történet, egy olvasásra érdemes könyv mindig izgalmas kérdésekre keresi a válaszokat; tulajdonképpen elhanyagolható, hogy megtalálja-e őket vagy sem, biztos feleletet ad vagy esetleg több alternatív választ is felkínál: a fontos, hogy a kutatásra meginvitálja az olvasót is. Természetesen ezek a kérdések legtöbbször nincsenek szó szerint leírva a műben: nekünk, olvasóknak kell megfogalmaznunk őket, és nem egyszer megesik, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképp öntjük őket szavakba, vagy akár annyiféle kérdést látunk bele a történetbe. Így, amikor kérdéssel indítok egy könyvajánlót, nem csak elhintem, mi a szóban forgó olvasmány témája, hanem egyben azt is megmutatom, számomra mit jelentett, milyen válasz után kutattam én magam olvasás közben – innen aztán már könnyedén szőhetem tovább a szöveget a történetről alkotott gondolataimmal. Ha azonban a Nápolyi regények könyvsorozat legfontosabb kérdéseit szeretném felsorolni, bajban lennék.
Habár az ottani nyelvjárást nem beszéltem, de hasonló életekkel találkoztam. Menjünk azonban picit távolabb. Van ez az írónő, akinek a személye csupa titkozatosság. Hazánkban a híres Nápolyi regényfolyamát 2016. őszén kezdte el a Park Könyvkiadó kiadni, éppen egy időben azzal a világsajtót megrengető hírrel, hogy egy Claudio Gatti nevű oknyomozó újságíró leleplezte, inkább leleplezni vélte az Elena Ferrante álnév mögött rejtőzködő személyt, Anita Rajat. Ő egy Olaszországban élő német fordító, és történetesen Domenico Starnone olasz író férje (itthon a Hurok című könyvét ismerhetik az olvasók), akiről már szintén híresztelték, hogy ő maga Elena Ferrante. Érdekes módon vagy inkább szimpatikus módon az olvasók megértették, hogy Ferrante nem akar színre lépni (" húsz évvel ezelőtt egyszer és mindenkorra úgy döntöttem, nem kérek a hírnévvel járó szorongásból "-nyilatkozta), így védelmükbe vették, és a botrány elült. Sem a kiadó, sem a szerző nem kommentálta az ügyet. Ferrante Nápolyi regényeinek főhőse két lány, aki a lapokon felnő, a gyerekből felnőtt nő lesz, a cipész lányából feleség, anya, majd számítástechnikai cég tulajdonos, a magát csúnyának tartó, gátlásos, szemüveges lányból egyetemista, majd írónő.
Gyermekeivel való kapcsolatát és írói karrierjét, amelyért egész életében küzdött, egyaránt kockára teszi, hogy élete ne megalkuvások sorozata és az elvárásoknak megfelelő legyen, hanem olyan, amelyre mindig is vágyott. Miközben ő az álmait akadályozó kihívásokkal küzd, gyermekkori barátnőjével, Linával való kapcsolata – aki érdemben sosem hagyta el a lakótelepet – minden eddiginél ingatagabb és ellentmondásosabb, noha mindennapi életük még soha nem volt ennyire összefonódva. Egyikük élete sem volt könnyű soha, ám a legfájdalmasabb csalódások, a legnagyobb tragédiák ebben a korszakban – ebben a kötetben – érik mindkettejüket. Vágyaik összeegyeztetése a merev valósággal, a gyermekeikkel való kapcsolatuk, a múlttal való szembenézés, és Elena esetében származásának elfogadása talán a legnagyobb küzdelmek, amelyeket meg kell vívniuk. Sorsuk, ahogy eddig is, tükörképet mutat a másiknak – s egyben alternatív válaszokat az olvasónak. Így talán a legfontosabb kérdés nem is a történetben rejlik, hanem azon kívül áll: kiben látja meg magát az olvasó?
Ferrante az elveszett gyermek 4
A Can You Have it All? nagy kérdése, amire a választ mindenki a saját lelkialkata alapján adhatja meg, hiszen tekinthetünk rá úgy, mintha minden belefért volna, amiért élni érdemes: barátság, szerelem, gyerekek, karrier, autonómia, közösség, és nyomot hagyni a világban – de úgy is, hogy végső soron minden fronton kudarcot vallottunk. Vagy inkább mindkettő egyszerre. Mert az élet ennyire bonyolult, és nem lehet (vagy érdemes) mérleget vonni belőle. Gyárfás Dorka
Első két regényét Mario Martone, valamint Roberto Faenza filmesítette meg. La Frantumaglia (Szilánkok) című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben La spiaggia di notte (Éjjeli strand) címen egy gyerekkönyve, 2019-ben pedig L'invenzione occasionale (Véletlen találatok) címen egy esszékötete is megjelent. Az elvesztett gyerek története a Nápolyi regények (2011–2014) tetralógia negyedik, befejező kötete. A sorozat első két kötetét az HBO filmesítette meg.
Ferrante az elveszett gyermek az
Ilyen zavaros, kusza, ellentmondásos, kiismerhetetlen és végül: félbehagyottnak, lezáratlannak tűnő. Ahogy Elena mondja a könyv végén: Lila szerint vagy pontosan úgy írjuk meg a dolgokat, "ahogy történtek a maguk természetes összevisszaságában, vagy tessék a képzeletre hagyatkozni, és kitalálni az elbeszélés vezérfonalát". Ezt a kettőt próbálta meg ötvözni Ferrante (Elena Greco bőrében), nem törődve azzal, hogy ez illeszkedik-e bármiféle kánonba vagy tradícióba. A két nő élettörténete a vezérfonal, ami hol elágazik, hol összefonódik, és bejár egy fél évszázadnyi utat (ami egybeesik a női egyenjogúság XX. századi történetével), és a kapcsolatuk vibráló feszültsége és komplexitása az, ami a valóságot úgy imitálja, ahogy eddig semmi, mert nem vág benne rendet. A barátság vajon mi? Egy barátság 60 éves történetét elmesélni szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik, mégis erre tesz kísérletet, és a végén kiderül: ezzel mintegy le is zárja, keretbe foglalja ezt a kapcsolatot, mert azzal, hogy megírja, fel is kell számolnia.
- Penny Market - Biatorbágy | Közelben.hu
- Különbség a nátrium-foszfát monobasic és dibasic Nátrium-foszfát monobasic vs dibasic 2020
- Showtime produkció világsztárokkal – A Richter Flórián Cirkusz bemutatója Szombathelyen! | VAOL
- Port hu
- Ferrante az elveszett gyermek online
- Ferrante az elveszett gyermek d
- Ferrante az elveszett gyermek 2016
- Ferrante az elveszett gyermek 3