Az Antant Létrejötte
), ehhez 1921 -ben csatlakozott Románia is ( április 23. : cseh-román, majd június 7. : jugoszláv-román szerződés). Ezt a három szövetséget először egy magyar újságíró nevezte gúnyosan apró antantnak, amit azonban az érintettek felvállaltak: innen ered a kisantant elnevezés. A hármas szövetség felett előbb Róma, később Párizs bábáskodott, s a franciák fel is használták a kisantantot saját régióbeli érdekeik érvényesítésére. Noha IV. Károly 1921. október 20-i második visszatérése és a trón megszerzésére irányuló kísérlete Horthy határozott ellenállásába ütközött, az október 23-i budaörsi csata pedig végül a királyhoz hű csapatok csúfos vereségével ért véget, a kisantant országai abbeli félelmükben, hogy a Habsburgok uralma visszatérhet, jegyzékek sokaságával tiltakoztak, s ultimátumot intéztek Magyarországhoz, miszerint ha IV. Károly trónhoz jut, azonnal mindhárom oldalról támadást indítanak az ország ellen. A Monarchia felbomlását követően az addig elfojtott indulatok is felszínre törtek, s hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a kisantant szövetségének nem a térség védelme, hanem az utódállamok magyarellenes érdekeinek kifejezésre juttatása volt a céljuk.
Az ul
Az antant (eredetileg entente) kifejezés az Anglia és Franciaország között 1904. április 8-án Londonban aláírt szerződés [1] az Entente cordiale (a. m. szívélyes egyetértés) kifejezésből származik, általában a szövetségesi rendszer ( antant hatalmak = Nagy-Britannia és Franciaország) és a köréjük csoportosult országok együttes jellemzésére használjuk. Angol-francia szövetség [ szerkesztés] Francia és brit katona az antantot népszerűsítő korabeli plakáton Az antant 1904-es létrejötte nem közvetlenül egy világméretű háborúra való felkészülés jegyében történt. Nagy-Britannia és Franciaország a történelem során számos alkalommal vetélkedett egymással az európai főhatalom megszerzése érdekében. A 19. század vége és a 20. század eleje a gyarmati rendszerek kialakítása, illetve újjáalakítása lázában telt, s ez sem volt mentes ellentétektől, ugyanis mindkét országnak jelentős érdekeltségei voltak Észak-Afrikában. Az 1904 -ben megkötött Entente cordiale (magyarul kb. szívélyes egyetértés, szívélyes szövetség, szívélyes megegyezés) voltaképpen a két ország gyarmatosítási ellentéteinek vetett véget, további terjeszkedésük háborítatlanságát szavatolta.
1904-ben kötött angol–francia szövetség (entente cordiale). Az I. világháború I. Karácsonyra itthon leszünk! A szövetségi rendszerek kialakulása A társkeresők
Nagyhatalmi vetélkedés A nagyhatalmak vetélkedésének az 1871 és 1914 közötti korszakban három fő területe volt: német – francia ellentét; a balkáni, "keleti" kérdés; a gyarmatokért folyó versengés. A német-francia ellentét a sedani vereségtől számítva egészen a második világháború befejezéséig végigkísérte az újkori történelmet. A balkáni államok helyzete Oroszország, a Monarchia és Anglia vetélkedésé nek színterévé alakult. Oroszország a tengerszorosok megszerzésétől remélte korábbi nagyhatalmi potenciáljának visszanyerését. Anglia tengeri hatalmának csorbítását, a Monarchia pedig egy nagy déli szláv állam létrejöttét akarta megakadályozni. A gyarmatokért folytatott küzdelem Anglia és Franciaország érdekellentéteinek alapját képezte. A német – francia vetélkedés A Németország megalakulásától (1871) Bismarck menesztéséig (1890) terjedő korszak politikatörténetét két tényező határozta meg: Bismarck törekvése Franciaország elszigetelésé re és Oroszország háborúi "és békéi" a Balkán-félszigeten.
A 19. század második felében az európai nagyhatalmak komoly versenyt futottak egymással a gyarmati terjeszkedés terén. Anglia és Franciaország egyaránt érdekszférájának tekintette Afrikát, így a fashodai válság során kis híja volt annak, hogy nem konfrontálodtak fegyveresen. A két országnak az 1904. április 8-án, Londonban megkötött "entente cordiale"-ban sikerült kiegyeznie. Ezzel a "szívélyes megegyezéssel" elismerték egymás gyarmati érdekeltségeit. Franciaország elismerte Egyiptomban az angol jelenlétet, míg az angolok ígéretet tettek arra, hogy nem avatkoznak bele a franciák marokkói politikájába. Továbbá döntöttek Sziám, Új-Foundland és Madagaszkár kérdésében is. 1907-ben az antant újabb taggal bővült: csatlakozott hozzájuk Oroszország. A franciák és az oroszok jó viszonyban álltak egymással. Szoros gazdasági kapcsolat volt köztük, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a francia kormány komoly hitelekkel támogatta a transzszibériai vasút megépítését. Habár az antant-megállapodást maga Oroszország nem írta alá, az 1907-es szentpétervári szerződésbe foglalt bővítéssel az amúgy feszült angol-orosz viszony is oldódott.
Accounting az
- Hálózat építés
- Namibia az
- Az redhawks
Túl közel volt Málta szigete. 1883-ban Románia is csatlakozott a hármas szövetséghez. Német-orosz viszontbiztosítási szerződés (1887) A szerződés értelmében: Németország semlegességet ígért arra az esetre, ha Oroszországot megtámadná a Monarchia Oroszország viszont semlegességet ígért egy esetleges német-francia háború esetében A szerződés Franciaország elszigeteltségét teljessé tette, a bismarcki " Európa politika " -a nagyhatalmak gyarmati versengése miatt- sokáig sikeres volt. Németország Franciaországnak nem adott alkalmat a revansra. Az események azonban nem álltak meg ezen a ponton, Németország az 1890-es évektől új, agresszívebb politikába kezdett. Az " Európa politikát " " Világpolitika " váltotta fel. Az 1888-ban trónra lépő II. Vilmos császár menesztette Bismarckot (1890), megkezdődött az agresszív külpolitika időszaka. Németország "helyet követelt magának a Nap alatt". Az egyenlőtlen fejlődés megnövelte Németország súlyát. Németország a világ második (első az USA), Európában vezető ipari nagyhatalma lett.
